html site templates

© 2020 kreativintelligencia - Minden jog fenntartva

Mobirise

Jobb agyféltekés rajzolás hatásának vizsgálati eredménye

Kutatásom célja az volt, hogy megvizsgáljam milyen hatással volt a résztvevőkre a jobb agyféltekés rajzolás módszere, az életükre. 

 A kutatási eredmény konklúziójának értékelése, benyomások, élmények összegzése

                                                                           A tanfolyam értékelése

A tanfolyam mindenkinek mást nyújtott és más érzéseket és gondolatokat idéztek elő, a válaszadók. Arra a kérdésemre, hogy mint jelentett számukra a képzés az alábbi válaszok születtek:

 Zseniális

Fejlődés

Hasznos

Önbizalom

Új gondolkodás

Kikapcsolódás

Kreativitás

Koncentráció

Transzformális

Inspiráló

Belső utazás

Ezekből a válaszokból láthatjuk, hogy lényegében nem a rajzolást emelték ki, hanem mindenkiben érzelmek és gondolatok jelentek meg. Az érzelmek és gondolatok domináltak és nem az elkészített eredményen volt a hangsúly. Érdekes volt megfigyelni a beszélgetés közben, hogy nem is jutott eszükben, hogy egy rajztanfolyamon voltak, mintha ezt a részét el is felejtették volna. Kaptak egy szeletet önmagukból, amit aztán tovább vittek az életükben. Tanultak, tapasztaltak, illetve megerősítettek magukban hangsúlyos, fajsúlyos kérdéseket, ami akkoriban foglalkoztatta őket.

A 3 nap elegendő volt, hogy megismerje a rajzoláshoz szükséges alapokat?

A 3 napos tanfolyamot elegendőnek tartották ahhoz, hogy elsajátítsák a rajzoláshoz szükséges alapokat, viszont úgy ítélték meg, hogy ahhoz, hogy művésszé váljon bárki is, ennyi idő nem elegendő. A sok-sok gyakorlást és a hosszú évekig tartó munkát, folyamatot megspórolni nem lehet. De kellő mennyiségű rálátást ad ahhoz, hogy el tudja dönteni bárki, ki mennyit szeretne foglalkozni a művészet ezen ágával. Az itt megtanult látásmódot beépítették az életük más területeikre is. Ezt egy folyamatként írták le, nem azonnal sikerült, de idővel természetes módon integrálódott a gondolkodásukba.

Mi volt a legmeghatározóbb élmény a tanfolyamon?

Élményként, egyértelműen mindenki a fejlődést említette meg. Számukra a változás, illetve a „lehetséges” átalakulás okozott katarzist. Sokuk a gondolkodásuk transzformálását is megemlítették, amit azelőtt még nem tapasztaltak. Az új impulzusok és érzetek, ami meghatározó élményt nyújtott számukra. Örömről számoltak be, annak kapcsán is, hogy képesek voltak már „látni” azt, amit leszeretnének rajzolni, és hogy azt már nem csak értik és érzik, hanem meg is tudják valósítani. A felismerések, miszerint kellő összpontosítással, figyelemmel, gyakorlással létre lehet hozni olyan átalakulást, amivel eredményesebb és sikeresebbek lehetnek. Tehát leginkább a fejlődés és annak a folyamata, ami a legnagyobb élményt nyújtotta a megkérdezetteket.

Mi volt a legmeghatározóbb érzés és milyen érzelmi felismerésekben volt része?

A megkérdezettek többségében negatív érzések jelentek meg a tanfolyam alatt. Mindenki tudta, hogy ez miért történik vele. Volt, aki a türelmetlenségével találta szembe magát és az erősödött fel, de a belső korlátok, búskomorság, düh, önbizalomhiány is sokaknak problémát jelentet. Ezek a negatív érzések a mindennapjaik ördögeként van jelen, amivel természetesen az élet más területein is szembesültek már. Senki számára nem volt új az érzés, csak váratlanul érte őket, hiszen nem sejtették, hogy a tanfolyamon ezekkel is dolguk lesz. A felismerés csak megerősítette őket abban, hogy ami bennük munkálkodik, azzal foglalkozni kell. Egyfajta terápiaként és gyógyításként is élték meg az itt töltött 3 napot. Mindenki visszacsatolást kapott az adott élethelyzetére, amit lelkileg nehéz volt átélni, de a folyamat hozott egyfajta feloldozást bennük.

A tanfolyam végén az eredményt látva milyen érzéseket éltek meg, hogyan értékelték 10-es skálán a tanfolyamot?

Elégedettség. Egyértelműen mindenkiben ez jelent meg. Úgy érezték, amit ki lehetett hozni magukból azt kihozták. A válaszadók többségének ez azért volt érdekes, mert nem igen szoktak önmagukkal elégedettek lenni. Ezért ezt érezték a legmeghatározóbbnak és a büszkeség érzését. Örültek az eredménynek és a csoporttársaik fejlődésének is. Mindenki szépnek és eredményesnek látta a másik rajzait is. Támogatták és megerősítették ebben egymást. Kialakult egyfajta sorstárs azonosság, hiszen mindenki a változásért és a fejlődésért volt ott.

Minek a hatására változott a rajzkészség?

A megkérdezettek szerint összességében minden kellett hozzá, az összes feladat, beszélgetés. De mindenki úgy gondolta, hogy valójában nem a kézügyesség fejlődésében volt a kulcs, hanem egy másik látásmód elsajátításának tudható be az eredmény.

Mit gondol a tanfolyamon megtanult látásmódot és technikát tudta használni az életében?

Az elsajátított látásmódot alkalmazzák a mindennapjaikban. Megtanulták a problémáikat más perspektívába helyezni és másképpen tekintenek az emberekre, illetve helyzetekre. A problémamegoldó képességük változott, és ennek köszönhetően a munkában és élethelyzeteket is másképpen oldanak meg. A 15 éves fiatal válaszadóm a tanulásban tudta alkalmazni a tanult látásmódot. Megtanulta összpontosítani a figyelmét, és ezáltal hatékonyabban tanul. A célok elérésében és kitartásban is hasznosnak bizonyult a képzés, ebben is véltek változást felfedezni magukban. Kitartóbbá váltak elképzeléseik mellett.

Van olyan dolog, ami változott fejlődött a rajzkészségén kívül?

Ahogy már a többi kérdésekre adott válaszokból is kiderülhetett, legtöbbjüknek a koncentrációjuk, önbizalmuk, gondolkodásmódjuk, kreativitásuk, illetve bátrabban állnak az élet feladatokhoz. Önmagukkal való viszonyuk lett más. Türelmesebbé váltak önmagukhoz és másokhoz is. Természetesen ez is egy folyamat volt, nem egyik napról a másikra csúcsosodott ki és vált az életük részévé.

A rajztanfolyam hatására változott bármi is az életében, használta a megszerzett készséget a későbbiekben?

Legtöbben az önbizalmukban vettek észre változást. Magabiztosabbá és békésebbé váltak. De hozzátették, hogy nem egyik napról a másikra alakult ez így, hanem szintén egy folyamatról számoltak be. A tanuláshoz, a munkához, önmagukhoz való viszonyuk lett más. Bátrabban belemernek vágni olyan feladatokba is, amit azelőtt élből elutasítottak, mondván arra úgy sem képesek.

A rajzkészéget többen kikapcsolódásként, illetve az alkotás örömérzésének előhívására használják a mindennapjaikban, de a kevés idő miatt csak ritkán jut erre lehetőség számukra.

Összességében milyen volt a benyomása a tanfolyamról, ajánlaná e másoknak?

A tanfolyamot úgy ítélték meg összességében a megkérdezettek, hogy az egyik leghasznosabb program volt, és a legjobb döntésnek élték meg, hogy rész vettek egy jobb agyféltekés rajztanfolyamon. Amit egyöntetűen mind úgy gondoltak, az az, hogy a gondolkodásmódot és a technikát már kisiskolás korban kellene tanítani. Mindenki számára, intenzív, hatékony, ám de nagyon fárasztó volt a tanfolyam.

Mindenkinek ajánlanák, mégpedig a fejlődési lehetőség miatt. Mint gondolkodásban, mint pedig a rajzkészség átalakítása miatt, vagy egyszerűen csak a kikapcsolódás és az élmény szerzés céljából.

                                                                A kutatási eredmények összefoglalása

A megkérdezettek általában a kíváncsiság, illetve egy új látásmód elsajátítása miatt végezte el a tanfolyamot

 A válaszok alapján fény derült arra, hogy többségük nem a rajzkészség fejlesztése miatt érkezett a tanfolyamra, hanem leginkább amiatt, hogy megtapasztalják hogyan lehetséges pár nap alatt látványos eredményt rajzolásban elérni, illetve egy új látásmód megtanulására voltak kíváncsiak.

A hallgatók többsége az általános iskolai rajzórák leszámítva, semmilyen művészeti oktatásban nem volt része és nem volt tudomása arról, hogy a készség fejleszthető

Többségük utoljára, általános iskolában rajzolt. Nem volt iránymutatás azzal kapcsolatban, hogy a rajzkészség fejleszthető és hogy milyen lehetőségeket rejt magában, ha a jobb agyféltekéjüket is fejlesztik rajzoláson keresztül.

A tanfolyammal kapcsolatban nem volt a tanulóknak elvárásuk, érdeklődésüket leginkább az merítette ki, hogy önmagukból mit tudnak kihozni

Sokan a hétköznapi problémáktól való elrugaszkodás miatt végezték el a tanfolyamot, mivel többségük nem tájékozódott a tanfolyamról így nem igen volt önmagukkal és a programmal szemben elvárásuk, leginkább kikapcsolódás céljából látogattak el a kurzusra. A belső indíttatásuknak, azaz a kíváncsiságnak teljes mértékben teret engedtek.

A tanfolyam tapasztalatai érzésben és élményben mindenkinél másképpen jelent meg

A rajzolás alatt mindenki találkozott azon negatív részével, ami abban az időben merőben foglalkoztatta vagy régóta jelen volt az életében. Egyfajta terápiaként és gyógyulásként is élték meg a programot. Ki-ki maga szintjén látott rá és kapott megértést belső világának kivetülésére.

A válaszadók a program elvégzése után úgy érezte, többet kapott, mint amit el tudott képzelni. Bár nem elvárással érkeztek, mégis az elképzelésükben ott volt az a gondolat, hogy ők is képesek lesznek az élethű ábrázolásra. Csak a hogyan volt számukra kérdéses

A programot egyértelműen mindenki pozitívan értékelte, úgy érezték, amit 3 napban meglehetett tanulni azt megtanulták. Fejlődött a rajzkészségük, és kaptak egy szeletet önmaguk érzelmi világából, amit hazavittek magukkal és az életük részévé vált. Változtak és fejlődtek. Kaptak egy olyan eszközt a kezükbe, amivel otthon kikapcsolódás céljából tudtak használni saját örömükre. Talán ez a legfontosabb, hogy képesek önmaguk örömére -még ha a művészekké még nem is váltak-, alkotni úgy, hogy közben a lényeg nem a cél, hanem az oda vezető út.